5 arcade játék 1980-ból, amelyek ma is megállják a helyüket

Ahogy a ’80-as években egyre népszerűbb lett a játék, az arcade színtér továbbra is robusztus módja maradt a rajongóknak, hogy összejöjjenek és játszhassanak. A korai ’80-as évek aranykorát meghatározó arcade játékok közül sokat az 1980-as évben adtak ki. A ma is virágzó franchise-ok kezdetétől az otthoni platformokon nagyobb közönségre talált klasszikusokig a játéktermek az évtized elején éltek és virultak. Visszatekintünk azokra a játékokra, amelyeket ebben a kulcsfontosságú évben adtak ki, és amelyeket több mint 45 évvel később is élveznek.

Egyszerűen fogalmazva, 1980 mérföldkő volt a videojátékok számára, új magasságokba emelve a médiumot kereskedelmileg és a fősodratú növekedés szempontjából. Rengeteg olyan ’80-as évekbeli videojáték létezik, amelyek zsúfolásig tartották a játéktermeket, és szórakoztató módon mozdították elő a technológiát. És bár a játéktechnológia jelentősen kifinomultabbá vált, az itt felsorolt ​​játékok továbbra is megőrzik vonzerejüket. Ez az öt 1980-as arcade játék még ma is megállja a helyét, és készen áll az újralátogatásra.

Ha az 1980-as videojátékokról van szó, amelyek kibírták az idő múlását, akkor tényleg nincs túlzás a „Pac-Man”. A Namco klasszikusa előtt évekig voltak labirintusos játékok, de a műfaj utána sem volt ugyanaz. A játékban Pac-Man egy labirintusban navigál, elfogyasztja a benne szétszórt pelleteket, miközben elkerüli az őt üldöző színes szellemeket. A játék egy egész franchise-t szült, számos folytatásokkal és melléktermékekkel, de ennek az 1980-as eredetinek még mindig megvan a maga varázsa.

Kitartó erejének bizonyítékaként a Pac-Man franchise immár milliárdokat ér, és a lassulás jeleit sem mutatja. A siker nyomán sok retro játék próbálta lemásolni a „Pac-Man”-t, de valójában semmi sem helyettesítheti az eredetit. A gyors tempójú szórakozás miatt a játékosok még több időre visszatérnek, és a meccs vége után egy negyedet beleteszel, hogy megnézd, felülmúlhatod-e magad. Ha van egy 1980-as arcade játék, amely helyet érdemel ezen a listán, az a „Pac-Man”.

A hidegháborús nukleáris fegyverekkel kapcsolatos aggodalmakat az Atari által kifejlesztett és kiadott „Missile Command” pixeles pontvadászba csatornázva a játékosok hat várost védenek meg a képernyő alján a beérkező ballisztikus rakétáktól. Ennek a védelemnek a részeként a játékosok három föld-levegő rakétatelepítést irányítanak, elfogva a bejövő ellenséges tüzet, nehogy lecsapják célpontjaikat. Ahogy el tudod képzelni, minden szint egyre nehezebbé válik, növelve az ellenséges lövedékek sebességét és számát.

A „Missile Command” egyike azoknak a játékoknak, amelyek meghatározták az Atari teljesítményét a ’80-as évek elején, egyszerű megjelenésű, de végtelenül szórakoztató. A kirobbanó feltevésével a játék minden bizonnyal az egyik legszínesebben vibráló a korszakból. De akárcsak az „Asteroids” előtt, a cím is bizonyítja, hogy a technikailag legfejlettebb élmények nem feltétlenül a legjobbak. Az Atari 2600 nemzedékét fémjelzi, a „Missile Command”-ban a játékosok többre törekednek, és arra a megfoghatatlan magas pontszámra törekszenek.

Noha labirintusa nem olyan bonyolult, mint a „Pac-Man”, a Stern Electronics „Berzerk” játéka nem kevésbé izgalmas. A felülről lefelé néző játékban a játékosok egy labirintusban navigálnak, és ellenséges robotokat robbantanak fel, mielőtt a következő szintre menekülnének. Egy bizonyos idő elteltével megjelenik egy kérlelhetetlen mosolygó arc, Gonosz Otto, és addig üldözi a játékost, amíg el nem teljesítik a pályát. Ez fokozottan sürgőssé teszi a játékost, hogy maradjon-e, hogy elpusztítsa a robotokat, vagy hamarabb meneküljön biztonságba.

A „Berzerk” a ’80-as évek slágerének számító videojáték, amelyről már senki sem beszél, és az évtized későbbi népszerű címei beárnyékolják. A játék ötvözi az „Aszteroidák” többirányú lövöldözős hangulatát egy egyszerűbb labirintus elrendezéssel, amelyet a játékosok stratégiailag manőverezhetnek. Gonosz Otto lett a kitörő figura a játékból, kihagyhatatlanul növelve az élmény feszültségét. Az 1980-as kiadás, amely ma már nem olyan széles körben elismert, mint néhány népszerű kortársa, a „Berzerk” tartósan élvezetes.

Az utolsó Atari-cím, amely ezen a listán szerepel, a „Battlezone”, amely elősegítette az első személyű lövöldözős játék műfajának népszerűségét. A vektorgrafika használatával a játék egy akkoriban innovatív korai 3D grafikus kijelzőt mutatott be a játékosoknak. A játék során a játékosok első személyű szemszögből navigálhatnak egy tankon, és ellenséges páncélozott járműveket és ballisztikus rakétákat robbantanak fel. Ezzel az FPS játékmenettel a cím sokkal magával ragadóbb élménynek bizonyult, mint sok kortársa, és kiemelkedő volt a játéktermekben.

A „Battlezone” egyike azoknak az 1980-as játékoknak, amelyek több szinten meghatározták az évtized alaphangját. Mind az első személyű perspektíva, mind a 3D-s grafika iránti törekvés megmutatta, hogy a játékosok hogyan közelítik meg a médiumot előrehaladva. Az újításokon túl azonban a lista szempontjából a játék továbbra is nagyon szórakoztató. A „Battlezone” még mindig elbűvölő a lo-fi prezentációja miatt, miközben megőrzi a korai FPS-akciót.

A „Space Invaders” és a „Galaga” című játékoknak köszönhetően az űrlövők zsúfolásig megteltek a játéktermekben, így a Cinematronics „Star Castle” játéka saját magával hozta a műfajt. A játék célja nem az ellenségek leszálló sorainak vagy az ütköző aszteroidáknak az elpusztítása, hanem egy célpont a képernyő közepén. Ezt a célpontot egy többrétegű, színes erőtér veszi körül, és rendszeresen lövedékeket lő ki, és ellenséges hajókat küld ki, hogy a játékosokat védekezésbe helyezze. A játékosoknak át kell szúrniuk a célpont minden egyes rétegét, végül fel kell szabadítaniuk az ellenség magját, hogy elpusztítsák, és továbblépjenek a következő szintre.

A „Csillagvár” új képet ad a klasszikus űrlövő trópusokról, miközben megtartja azt, ami a műfajt olyan nagyszerűvé tette. A színes kijelző minden bizonnyal kitűnt sok kortársa közül, és jobban beleszólt abba, hogy a játékosoknak mit kell tenniük a továbbjutáshoz. Az arcade játék ihlette később az Atari 2600 „Yars’ Revenge” címet, amely a valaha készült egyik legjobb Atari 2600 játék. Az űrlövöldözős műfaj egyedülálló megjelenése, amely megőrzi az élményt kifizetődővé és frissen, a „Csillagvár” egy másik figyelmen kívül hagyott cím, amelyet érdemes még egyszer megnézni.