Minden idők 5 legrosszabb PS3-játéka, rangsorolt

A PlayStation 3-on a Sony játékteljesítménye valamiféle válaszúthoz érkezett az eredeti PlayStation és PS2 korábbi sikerei után. A konzol volt az első nagy felbontású PlayStation, és az első, amely beépített modemmel rendelkezett, amely lehetővé tette az online funkciókat, beleértve a játékmenetet is. A konzol előrelendítette az egész játékipart, még akkor is, ha a PlayStation 3 kezdeti bemutatása hatalmas bukta volt, mielőtt a Sony visszaszerezte volna a rajongókat. De mint minden játékplatformon, a PS3-on is több volt, mint a méltányos hányaduk a gubancokból, amelyeket a legjobb az alkuban hagyni.

Már leírtuk minden idők legjobb PS3 játékait, most pedig a konzol leggyengébb játékait vesszük sorra. A rohanó projektektől a licencelt ingatlanokig, amelyek ügyetlenül rendezett pénzbevételnek bizonyultak, ezekkel a játékokkal nagyon nehéz játszani. E játékok némelyikét a megjelenés utáni javításokkal némileg javították, de a legjobb esetben is nagyrészt felejthetőek. Ez minden idők öt legrosszabb PS3-játéka, mindegyik a maga módján hírhedt.

Mielőtt a következő évben megjelentette volna az „Alien: Isolation”-t, újragondolva, hogy mi lehetséges egy „Alien” játékban, a Sega szerencsétlenül járt és kiadta az „Aliens: Colonial Marines”-t. A Gearbox Software által kifejlesztett 2013-as játékban a játékosok xenomorfokkal és ellenséges emberi zsoldosokkal küzdenek első személyű lövöldözős harcokban. A játék lehetővé teszi a négyfős kooperatív többjátékos játékot, miközben a játékosok a filmekből származó fegyverek egész arzenálját biztosítják. Kampánya hetekkel az „idegenek” eseményei után játszódik, amikor a gyarmati tengerészgyalogosok egy csoportja felfedezi, hogy Weyland-Yutani xenomorfokat tenyésztett ki kutatás céljából.

Számos oka van annak, hogy az „Aliens: Colonial Marines” totális katasztrófává vált, beleértve a többszöri késések után is rohamos gyártást. Ennek eredménye egy silány technikai bemutató játék, amely tele volt hibákkal, miközben maga a játékmenet a legjobb esetben is közepesnek tűnt. A rajongók elbátortalanodtak a játék átlagos megjelenésétől és érzésétől, ezért a megjelenés után a rajongók teljesen hátat fordítottak neki. A Sega visszakapaszkodik az „Alien” licenc kezelésében, de az „Aliens: Colonial Marines” továbbra is folt marad a franchise örökségén.

A 2009-es „Damnation” játéknak elég érdekes előfeltétele van, egy alternatív történelemben játszódik, ahol az amerikai polgárháború évtizedeken át dúlt. Ez a steampunk technológia elterjedéséhez vezet, amikor a megalomán gazember, Prescott átveszi az irányítást a legyengült ország felett, totalitárius rezsimmel változtatva azt. A játék főszereplője Hamilton Rourke, egy katona, aki egy ellenállási mozgalommal dolgozik, hogy megdöntse Prescott diktatúráját és visszaállítsa a szabadságot. Ez széles lineáris pályákon keresztül történik, amelyeken a játékosok egy harmadik személyű lövöldözős perspektívából navigálnak, steampunk fegyverek és felszerelések segítségével.

Noha előfeltételét tekintve ígéretes, a „Damnation” teljesen szétesik a kivitelezésében, mint generációja egyik legrosszabb harmadik személyű lövöldözős játéka. Egy tiszta nyugati esztétikával rendelkező játék esetében a fegyverkezés frusztrálóan intuitív, a fedőrendszerrel, amely ritkán működik, kiszívja az összes mókát az akcióból. A látvány egy másik szembetűnő hiányosság, tele van technikai hibákkal és alig működő karakteranimációkkal és effektusokkal. Egy steampunk vonatroncs, amely teljesen örömtelen élményt kínál a játékosoknak, a „Damnation” egy másik cím, amelyet legjobb elfelejteni az idő múlásával.

Összességében franchiseként, amikor a „The Walking Dead” minden hengerre lő, ez az egyik legjobb horror tulajdonság a környéken. Ez magában foglalja a játékot is, a Telltale „The Walking Dead”-je minden idők egyik legjobb interaktív történetjátékává vált. A minőségi spektrum másik végén a „The Walking Dead: Survival Instinct” áll, amely minden érintett fél számára kínos. A televíziós sorozat előzménye, a 2013-as játék Daryl és Merle Dixon testvéreket követi nyomon, amint megpróbálják túlélni az elsöprő zombiapokalipszist.

Miközben a lopakodásra és az erőforrás-kezelésre helyezi a hangsúlyt, a „The Walking Dead: Survival Instinct” kínosan bontakozik ki az első személy perspektívájából, amihez játékmenete nem megfelelő. Nem segít, ha ez a magával ragadóbb nézőpont felfedi, hogy a játék látványvilága milyen olcsón van összerakva, olyan környezetekkel és karaktertervekkel, amelyek egy generációval elmaradtak. A játék nagyot bukott az Activision számára, a franchise játékengedélye ezután csendben más kiadókhoz került. A „Walking Dead” univerzumban játszódó első személyű lövöldözős játék Daryl Dixon főszereplésével rengeteg lehetőséget rejtett magában, de a „Túlélési ösztön” elszalasztotta a lehetőséget.

Noha az akciófilm ikonja, Rambo nem járt túl jól a franchise-on alapuló videojátékok terén. Ez a kétes megkülönböztetés kiterjed a 2014-es „Rambo: The Video Game” címre is, amely egy sínen futó akciójáték, amely a sorozat első három filmjét adaptálja. A játékosok irányítják John Rambo-t, miközben a szinteken halad, és fegyverekkel és más fegyverekkel küldi el az ellenséget, gyakran fedezékből az arcade stílusú játékmenetben. Annak érdekében, hogy visszaszerezze a filmes forrásanyag varázsát, a film a filmek archív hanganyagát használja, beleértve Sylvester Stallone-t is.

A „Rambo: The Video Game” a Metacritic egyik legrosszabb videojáték-besorolását szerezte meg, és könnyen érthető, miért. Annak ellenére, hogy a PlayStation 4 megjelenése után adták ki, a játék grafikája borzasztóan néz ki, és a játékmenete valahogy unalmassá teszi az akciódényeket. A játék PS3-as verziója támogatja a PlayStation Move mozgásérzékelő periféria használatát, ha valahogy még rosszabbá szeretné tenni az élményt. A legjobb dolog, amit a „Rambo: The Video Game”-ről elmondható, hogy irgalmasan rövid, de még ettől is olyan érzés, mintha a játékosok nem érnék meg a pénzüket.

Az elmúlt 30 év során minden nagyobb konzolon megvolt a maga része a fakó vezetési játékoknak, és ez alól a PS3 sem kivétel. De a „Ride to Hell: Retribution” nagy probléma az, hogy fogalma sincs, milyen játék akar lenni valójában. Első pillantásra egy akciójátékról van szó, amelynek középpontjában a motoros bandák állnak, miközben a főszereplő Jake Conway szembeszáll egy rivális motorosklubbal. De a játék harmadik személyű lövöldözős és beat’em-up játékmenetet is magában foglal, miközben megpróbálja elmesélni a saját „Sons of Anarchy” rip-off történetét.

A „Ride to Hell: Retribution” mindenre, amit ambiciózusan megkísérel, látványosan kudarcot vall a játékmenet és a prezentáció minden aspektusában. Ez magára a történetre is kiterjed, az érkezéskor halott írással és színészettel, valamint a nők nőgyűlölő ábrázolásával. A játékkal kapcsolatban a hírhedt hírnevén túl az egyetlen megjegyzendő dolog, hogy az Art the Clown színésze, David Howard Thornton szerepel benne, mielőtt a „Rettegő” filmekben szerepelt. Ettől eltekintve a „Ride to Hell: Retribution” a legjobb esetben felejthető – és a legrosszabb esetben teljes paresztia.